KELL-E RAJZTUDÁS?

A kezdő festők örök dilemmája, kell-e rajztudás a festéshez. A válasz egyszerűen és tömören az, hogy NEM. Legalábbis az első 2-3 évben.

Gyanítom, akadnak jó néhányan, akik csak azért nem kezdenek el festeni, mert nem tudnak rajzolni. Legalábbis ezt hiszik magukról. Ezt a hitet csak erősítik az úgynevezett jobb agyféltekés és más, online rajztanfolyamok hirdetései, amelyek neked szegezik a kérdést, hogy "megrekedtél a pálcikaembernél?", vagy megpróbálnak meggyőzni arról, hogy a fejedben az óvodáskori rajzsablonok maradnak meg, ezért aztán nem fogsz tudni jól rajzolni.
Itt mindjárt két dolgot szeretnék leszögezni. Az első, hogy a rajzot nem rögtön emberábrázolással kezdjük. A másik, hogy a festéshez az első években nem kell rajztudás. Gyerekkoromban és fiatal felnőttként, úgy 35 évvel ezelőtt elég ügyesen rajzolgattam, nagyjából egy átlagember szintjén. Festeni is úgy kezdtem el, hogy nem végeztem el előtte semmilyen rajztanfolyamot. (Na jó, előtte nézegettem weboldalakat, videókat, de sokra nem mentem vele.)
A kezdő festő ugyanis mások képei alapján dolgozik - legalábbis a legtöbb esetben. Komolyabb festőtanodákban, stúdiókban ezt úgy oldják meg, hogy megfelelő méretű nyomatot készíttetnek, és azokról indigóval másolják át a festőfelületre, leginkább farostra vagy vászonra. Ez messze nem jelenti azt, hogy csupán kiszínezzük a felrajzolt ábrát, mint gyerekkorunkban a kifestő könyvekben, vagy mostanság a felnőtteknek szóló, bonyolult ábrákkal teli könyvekben, amelyek a lelket hivatottak gyógyítani vagy a stresszt kezelni.

Az indigóval való másoláshoz is gyakorlat kell, hogy pontosan tudjuk megrajzolni a körvonalakat. (Persze, amikor erre feltétlenül szükség van.) Sokat segíthet az is, ha számunkra még elfogadható absztrakt vagy kubista festményeket is másolgatunk, természetesen indigóval, többször meghúzva a szükséges vonalakat. Ez a módszer észrevétlenül is fejleszti rajzkészségünket és koncentráló képességünket. Sőt! Minél több idő telik el, annál pontosabban tudunk másolni. Nagyjából egy év múltán már azt fogjuk felfedezni, hogy bizonyos képek előrajzolásához már nincs is szükségünk nyomatra, például egy képet néhány fával, esetleg a távolban egy házikóval. A "szabadfestés"  pedig újabb felhőtlen örömet szerez.

Én viszont csak mostanában, két év elteltével kezdek rájönni, hogy bizony szükségem van némi rajztudásra. Persze, nem ahhoz, hogy tökéletes alakokat tudjak rajzolni, hanem ahhoz, hogy felelevenítsem a perspektíváról tanultakat. És bizony gondjaim vannak az arányokkal is. Ehhez nem iratkozom be semmiféle rajztanfolyamra, mert vannak technikák, amiket el lehet lesni videókról is. No, meg józan paraszti ésszel könnyen belátható, hogy tökéletes rajzok nélkül is begyakorolhatóak a szükséges ismeretek. Ha pedig még ez sem segít, marad a kockázásos technika. Vagyis egyforma négyzetekre osztjuk a megrajzolandó, lefestendő képet is, a saját képünk alapját is, és kockára kockára átmásoljuk.

Van még valami, amihez kellhet némi rajztudás, ismeret. Ez pedig önálló képünk megtervezése. Na, ehhez kell igazán ismerni a perspektívát, a helyes arányok megtalálását. Ebben segíthet a rajz. De még emiatt sem kell profi grafikussá válnunk.