Hogyan kezdtem festeni?

Először és utoljára kisiskolás koromban festettem. Fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy újra ecsetet fogjak a kezembe. Össze is kellett hozzá szednem minden bátorságomat, hiszen rég tovatűnt az a gyermek, aki félelem nélküli kíváncsisággal vett mindent a kezébe és próbált ki mindent, ami ismeretlen, ami új volt számára. Pedig hányszor gyönyörködtem például Munkácsy, Paál László, Ms mester és mások szebbnél szebb festményeiben! Hányszor sóhajtottam magamban, bárcsak én is tudnék ilyen gyönyörűségeket alkotni! Ám ezt a halk sóhajokban megfogalmazott vágyat az idő betemette a maga hordalékával: kihasznált és elszalasztott lehetőségekkel, feledhetetlen és feledendő élményekkel, megvalósított és kukába dobott tervekkel, lélekgyógyító örömökkel és szívet sajdító fájdalmakkal, megannyi megkezdett, de soha be nem fejezett stúdiummal, elhordott, unalmassá kopott munkával.

Hosszú ideje keresgéltem már azt a kulcsot, amely nyitja a magamra zárt kalickát, valahogy mégsem jöttem rá, hogy eddigi, nagy szeretettel művelt hobbijaim: az írás, a számítógépes képalkotás komoly képszerkesztő programmal, a honlapkészítés, a fotózás mind-mind egy irányba mutattak. Egészen 2016 elejéig. Addig ingyenes online tanfolyamok sorozatát olvastam, néztem-hallgattam végig. Végül kiderült, a sok ocsú közt mégis akad némi színtiszta búza. Vagyis akadt egy-két olyan rövid, de annál velősebb kurzus, ami segített megtalálni azt, ami a felhőtlen örömet, a teljes kikapcsolódást jelenti számomra.

És ezúttal nyakon ragadtam a NAGY LEHETŐSÉGET. Március elején megfestettem az első képemet (igazi festékkel, igazi festővászonra) amely egy 6-7 esztendős gyerkőcnek talán becsületére vált volna. De nem adtam fel!